Sokan úgy vélhetik, hogy dombház esetén elég csak a vízszigetelésről beszélni, pedig nem. A vélemények ugyan megoszlanak azzal kapcsolatban, hogy szükséges-e és ha igen, akkor milyen mértékig hőszigetelni egy dombházat, de aki már volt szigeteletlen dombházban ősszel, vagy tavasszal, annak ez nem kérdés. A talaj hőmérséklete nagyjából 1 méter mélységtől kezdve állandóan 11-13 fok körül mozog, ami azt jelenti, hogy az épület körül egész évben április és október közepi hőmérséklet uralkodik. Mit jelent ez? Azt, hogy amíg van elég napsütés (november elejéig és február végétől), addig vélhetően nem kell plusz fűtés a nap befogott melegén kívül, egy jól tájolt dombházban. Utána viszont fontos, hogy a fűtés minél kisebb mértékű legyen. A talaj hűtő hatását viszont csak a hőmozgás gátlásával lehet lassítani. ennek egyenes következménye, hogy egy bizonyos mértékű hőszigetelés beépítése az év nagy részén jóval komfortosabb érzést fog biztosítani az épületben. Ha a hőszigetelés mellett döntünk, akkor célszerű a hőszigetelésbe belerejteni a szükséges technológiai vezetékeket.

Több oka is van, hogy a hőszigetelés nem a vízszigetelésen kívülre kerül. Az egyik, hogy ezzel biztosítható a vízszigetelés alatti levegőmozgás, ami az épület páraháztartása miatt fontos, ha maga a fal ebből a szempontból kedvezőtlenebb, mint pl. a vályog. A vízszigetelést így viszont nem lehet a falfelületre rögzíteni, ezért a földvisszatöltésig fel kell függeszteni.

A vízszigetelésen kívülre ismét egy hőszigetelő réteg kerül, ami egyben a vízszigetelés mechanikai védőrétege is. Talajvizet és rétegvizet az épület körül nem találtunk, így elég talajnedvesség ellen szigetelni. Ugyanakkor a szigetelés mellett felgyülemlő csurgalékvizek miatt célszerű felületszivárgó lemezt is beépíteni, hogy víznyomás ne alakulhasson ki. Bár nem várható, hogy ebből probléma lenne a több védelmi vonal miatt, mégis úgy vélem, hogy megéri ennyit még rákölteni, ha az épület élettartamát növelni szeretnénk. A felületszivárgó lemezt persze meg kell támasztani a földfeltöltés végéig, mert az egyes technológiai rétegek védelme miatt nincs hol biztonságosan rögzíteni.

A födém szigetelése előtt el kell készíteni a lejtést adó réteget, amit általában betonból készítenek. Én azt gondoltam, hogy erre az épületre megfelel homokból is kialakítani, mivel a szigetelések beépítése után arra már semmi külső hatás nem fog veszélyes lenni. Korábban már feleségem lefotózta a telken lakótársainkat, akik előszeretettel járkálnak a födémen is. A homokterítést követően is körbenézett a nyest család, amiről lábnyomaik tanúskodnak. 

A födémre ugyanaz a rétegrend kerül, mint az oldalfalakra, csak felületszivárgó lemez nélkül. Az újrahasznosított pvc vízszigetelés itt is forrólevegős hegesztéssel készül, ami miatt akár víznyomás ellen is megfelel majd a szigetelés. Drénfunkciót a második réteg hőszigeteléssel alakítom ki, így biztosítva, hogy a szigetelésig lejutó csapadék ne pangjon, hanem az épület széléig, vagy a rejtett ereszig eljusson a lejtést adó rétegnek köszönhetően.

A vízszigetelés készítése közben vettem észre, hogy a vízszigetelő lemezen gyanúsan sok felületi hiba látható. E-mailen felkerestem a gyártó, forgalmazót, hogy panaszkodjak emiatt, de hetekig nem volt válasz. Ismételt, szigorúbb megkeresésemre végül felhívott a cég ügyvezetője és elnézést kért, amiért "véletlenül" rossz terméket adtak el nekem. Mivel a lemezeket ekkorra már beépítettem, felajánlotta, hogy az ár felét visszatéríti és ad egy másik, jobb minőségű terméket kedvezményesen. Sajnos mire a vásárlást lebonyolítottam, addigra csak a megállapodás fele maradt, a többiről "megfeledkezett". Viszont az új szigetelő lemez már megfelelt az igényeknek.

Miután a vízszigetelés a helyére került, annak mechanikai védelme következett. A vízszigetelést egy hőszigetelés és egy vastagabb geotextil védi a mechanikai sérülésektől. A földmunka megkezdéséig leterheltük földkupacokkal, hogy az esetleg feltámadó szél ne tegye tönkre percek alatt a több napos munkát.

A vízszigetelő lemezek körüli huzavona miatt a földmunka is jelentős késedelembe került. Mivel közben az őszi kedvezőtlen időjárás miatt nem lehetett rögtön elkészíteni a földfeltöltést, így most a szárazabb, földmunkára alkalmas időjárásra várunk. Remélem mielőbb megérkezik a várva várt idő, hogy az egyik tél előtti legfontosabb munkát elvégezhessük!

www.muszakiellenore.hu

A szerkezetépítés a födém építéssel fejeződik be. A több hónapos falazás után teljes felüdülést nyújtott az egy hétig tartó födémépítés. 

Dombházunk tervezési fázisában és a koncepció megalkotásánál felvetődött, hogy a ház szerkezete a klasszikusnak nevezhető íves dombház, vagy az egyenes oldalakkal és födémmel határolt épület jellegű dombház alakot vegye majd fel. Mint a blogon több helyen is írtam, elég hamar eljutottunk az egyenes felületekhez, mivel az íves hangulat helyett inkább az építés, használat és üzemeltetés előnyeit tartottuk és tartjuk ma is fontosnak. Így födémünk esetében viszont nem volt kérdés, hogy monolit vasbeton födémben kell gondolkodni. A fenntarthatóság szempontjából ez talán problémásnak látszik, de egy új, égetett tégla boltozattal készült épületnél még így is kedvezőbb. A bontott tégla és a természetes kövek persze itt is verhetetlenek. A zsaluzat elkészülte után a Zsámbéki medencére való rálátás egy magasabb szintre került...

A födémet statikai terv szerint kell elkészíteni. Miután elkészült a betonacél szerelés, és oldalról bezsaluztam a födémet, még pár ésszerű dolgot elkészítettem. Egyrészt a födémhez lesz rögzítve az előtetőt tartó fa peremgerenda, aminek a menetes szárait jobb bebetonozni most, mint később befúrni, beragasztani. A másik, hogy az elektromosságnak (szükség szerint másnak is) a védőcsöveit be kell készíteni a födémbe, mert később csak fáradtságos véséssel lehet azokat beépíteni. A betonozás előtt célszerű részletes fotódokumentációt is készíteni, hogy az esetlegesen elvesző csövek később könnyebben fellelhetőek legyenek. A zsalukőfal és a vb. födém közötti együttdolgozást a betonacél hivatott biztosítani. A téglafal és födém között az utolsó téglasor fugáinak szabadon hagyása tudja ezt az együttdolgozást  nagymértékben fokozni.

Maga a betonozás nem tart tovább, mint 2 óra. Egy ilyen vasbeton födémnél nagy gondot kell fordítani az utókezelésre. Ennek több módja is van. Főleg a locsolást szokták alkalmazni, amikor viszont szinte egész nap locsolni kell a felületet, főleg meleg és szeles időben. A másik megoldás a felület olyan mértékű lezárása, amikor a víz nem tud elpárologni. Ez történhet permetezhető anyagokkal, de erre való a fólia terítés is. Ugyan ekkor a locsolás hosszadalmasabb a fólia eltávolítása, majd újbóli felhelyezése miatt, de még nyáron és szeles időben is elég napi 1-2 alkalommal ezt elvégezni, ami végül is sokkal időtakarékosabb megoldássá növi ki magát az utókezelés kb. egy hetében. És nem utolsó sorban víztakarékos is ez az eljárás. Bár a betont bedolgozásnál nem éreztük homogénnek, a beton bedolgozás és gondos utókezelés meghozta az eredményt, alig lett pár zsugorodási repedés a felületen. 

A kizsaluzást követően új fényviszonyok jelentek meg az épületben. A tetőablakoknak köszönhetően az épület egy részén kevesebb közvetlen, de lényegesen több szórt fény fog jelen lenni egész nap. Nemcsak a dombházakra igaz, hogy ÉNy-tól ÉK-i oldalakig jobb megoldás a tetőablak, azon több fényt kap az adott helyiség, mint az oldalablakokon. Ezért nem is gondolkodtunk ezeken a falakon normál, vagy angolaknás ablakokban. A szórt fény intenzitását jól lehet fokozni a tetőablak oldalfalainak megfelelő felületűre és színűre történő kialakításával. A következő képen még nyers betonfelület van, de a későbbiekben glettelt fehér felület a minimum, amit el fogunk készíteni.

Egy napos nyári délelőtt vettem észre, hogy az egyik tetőablaknál érdekes fényjáték jelent meg. Természetesen a végleges ablakkialakítás esetén ez nem így fog jelentkezni, de ennek tudatában is napokra a hatása alá kerültem a látványnak.

 Hát lehet nem szeretni?

www.muszakiellenore.hu

Ahogy korábban említettem, a km tégla miatt előre várható volt, hogy a falazás el fog húzódni. De hogy ennyire... azt én sem gondoltam. Többen Petrocelliért kiáltottak. A tavasz gyakorlatilag a falazásról, a függőleges (pl. pillér) és vízszintes (pl. áthidalók) vasbeton szerkezetek építéséről szólt. Ezeket a szerkezeteket az utolsó ütem zsalukőfal betonozással együtt betonoztuk be.

Külön kihívás egy íves vb. áthidaló alakhű bezsaluzása. Ehhez 8mm-es polikarbonát lemezt használtam. Zsaluzás közben találtam ki, hogy az üregkamrákat ki lehetne használni a lemez merevítésére úgy, hogy 6mm-es betonacél szálakat végigtolok több üregkamrában, és azokat rögzítem. Ezzel az egyenletes görbületet is lehet biztosítani, és a zsaluzatot is könnyebb rögzíteni. Az ív valóban szépen sikerült, ami majd a vakolásnál hálálja meg magát.

A kizsaluzás után az épület végleges formája is kirajzolódik. A főfalak építésénél fontos volt, hogy mielőbb elkészüljön annyi falszakasz, amennyi a födémet biztonságosan megtartja. Ez azért is volt szempont, mert több csapadékos nap volt nyár elején, mint azt előre gondoltam. Emiatt a főfalak egy része ekkor még nem épült, a kihagyott részek a későbbiekben készültek, amikor az időjárás miatt nem lehetett mást csinálni. 

A födémépítés előtti utolsó mozzanat, hogy a vb. áthidalók fölötti egy-két téglasor elkészüljön lehetőleg úgy, hogy a falak teteje 1-2 cm-en belül legyen a ház teljes területén. Ahol ez nem biztosítható - pl. a zsalukőfalaknál- ott felbetonozással kell egy szintre hozni a falak tetejét. A téglákon jelentkező sókivirágzásokat a falak teljes kiszáradása után  el kell távolítani. Csak utána szabad vakolni, különben a só átüthet a vakolaton, ami az esztétikai problémán túl vakolat leválást is eredményezhet.

Közben a telek előtti akácos is virágba borult, nem mindennapi látványt kínálva. Ennek a rózsaszín virágú akácnak sajátossága, hogy a "tömeg" virágzás után is marad pár virágcsomó, ami egész évben virágzik, illetve folyamatosan váltják egymást a kis virágpamacsok.

A tavasz elején nyaktekercsünk megsegítésére kirakott madárodúba végül cinke kötözött és költött. Az egész folyamat elég gyorsan zajlott, így mire felocsúdtunk, a cinke család remélhetőleg már fel is nevelte kicsinyeit, és elhagyták az odút.

www.muszakiellenore.hu

Március hetedikén arra lettem figyelmes, hogy egy érdekes hangú madár repked a telek közelében. Készítettem fotót is róla, de végül az nem sikerült túl jól, így a madár hangja alapján próbáltam beazonosítani, és arra jutottam, hogy esetleg nyaktekerccsel van dolgunk. Mivel nem értek e témához, ezért felkerestem e-mailen pár szakértőt, és végül az MME (Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület) válaszolt. Leírták, hogy kicsi rá az esély, hogy ilyen korán nyaktekercs próbálna fészkelni, mert eddig legkorábban március 15-én jegyeztek fel ilyet. Ha mégis Ő lenne, akkor bizonyára még vonulásban van, de a biztonság kedvéért segíthetek egy "D" típusú odú kirakásával. Az odút legyártottam, kitettem, egyelőre lakatlan, szeretettel várjuk az érdeklődőket...

Egy másik érdekes lényhez is volt szerencsém. Őt a Magyar Rovartani Társaság azonosította be, azt közölték, hogy rablólégy látható a fotón. Sajnos ennél többet Ők sem tudtak mondani róla, de ez talán nem is csoda, hiszen a rablólégy tíz alcsaláddal és kb. 500 (!) nemmel rendelkezik (forrás: Wikipédia). Ez valamelyik a sok közül. 

Kedves szomszédunk megajándékozott minket pár tő eperrel. A korábban készített magaságyásunk nem hozta meg a várt eredményt, de most mégis úgy döntöttem, hogy az epernek is magaságyást készítek, és abba fogom elültetni a töveket. Eper esetén jobb megoldásnak találom, mint egy átlag zöldségnél. Az eper szeret elfutni, a magaságyásban talán kicsit korlátozva lesz eme tulajdonsága, és bízok abban is, hogy a kártevők is kevésbé érik el így a termést. Mielőtt földdel feltöltöttem volna, a kiszáradt gallykupacból tettem alulra némi komposztnak valót. Remélhetőleg komposztálódik, és hosszútávon ellátja tápanyaggal a növényeket. A talaj helyben tartása végett geotextillel béleltem az építményt.

Miután félig feltöltöttem földdel beiszapoltam, hogy később kevésbé üljön meg a humusz. Végül két bontott tégla magaságyásra volt szükség, hogy a kapott epertövek ne legyenek túl sűrűn ültetve.

Elérkezett az idő, hogy mélymulcsos művelésünket is elkezdjük. Az már biztos, hogy nem teljesen követjük az Ökológiai Intézet útmutatását, mert tavaly nyár óta a sok fásabb szárú növény miatt nem komposztálódott teljesen az összegyűjtött nyesedék. Olyan, mintha pár hete vágtuk volna le az ágakat és a venyigét, majd aprítottuk és terítettük szét a művelésre fogott területen. De így is belevágunk, kíváncsiak vagyunk, hogy mi lesz belőle. Ültetésnél a mulcsot széthúztam, és kevés termőföldet hoztam a "rés"-be, majd ide ültettem a magokat. A végén kevés mulcsot vissza húztam a sorok fölé. Az már biztos, hogy a nedvességet sokkal jobban tartja, mint a környező mulcs nélküli területek. Természetesen a növénytársítást is alkalmazzuk majd. Egyedül az ültetés macerás kicsit, de a fenntartása, betakarítás, és a növényvédelem sokkal egyszerűbb, és természetesebb.

 Kettős érzéssel tettem ki a kertbe a darázs garázst. Egyrészt gyors védelmet biztosít egy hirtelen vihar esetén a méheknek, "jó" darazsaknak, de a veszélyes darazsak is kihasználhatják. Mivel a fúrt lyukak nem elég nagyok, a lódarázs nem tudja használni, de egy átlag darázs belefér. Meglátjuk. Ha azt látom, hogy problémát okoz a kertben, akkor inkább megszüntetem. Azért bízok benne, hogy inkább a biológiai védekezésre használható rovarölő rovarok fogják használni, de a méheket békén hagyják.

Természetesen a metszések is folynak, illetve elkészültek, csupán a kert egy kisebb részét hagyom idén még parlagon, ott nem akarok most semmilyen beavatkozást. A fák, bokrok virágzását pedig kár is lenne leírni, abban gyönyörködni kell.

A virágzó fák gyűrűjében az ideiglenes esővíz gyűjtő látható. Pillanatnyilag ebből öntözöm a növényeket, és az építkezés téglaáztató vizét is innét pótlom, ha kell. Ekkor egy rögtönzött, vödörbe beépített homokszűrőn szűröm át a vizet, és utána használom tégla áztatásra. Muris látvány, de ez is működik, mint jó pár kis okosság, amit alkalmazok.

www.muszakiellenore.hu

Bár a falazás a sok kisméretű tömör tégla fal miatt lassú lesz, mégis van olyan főfal rész, ahol gyorsan lehet haladni a fal építésével. Ezek pedig a földdel eltakarandó szakaszok, ahol zsalukőből épül a fal. A zsalukő rakása gyors, csak a függőlegességet és a vízszintet kell gondosan beállítani, hogy az éppen aktuális következő sorral ne kelljen sokat szenvedni. A betonacél szerelése nem bonyolult, és az elkészült zsalukősor után fél órán belül elkészíthető. A betonozás ütemenként - ami négy sor egyszerre - két órát vesz igénybe. Az első sor pontos kitűzése, lerakása létfontosságú. Ekkor lehet utoljára módosítani az esetleges átlóban, falak derékszögeiben korábban létrehozott hibákat. Mivel az elejétől kezdve fixen rögzített segédpontokról készült az alapozás kitűzése, a falak építésének elkezdésekor sem volt probléma a pontos kitűzés. Az első sor lerakása és ellenőrzése után kiderült, hogy a méret és alakpontosság továbbra is tökéletes.

A téliesítéshez végül nem volt szükség sátor építésére a kedvező hőmérsékletek miatt, de a csapadékos február igényelte a fólia fedést a zsalukőfalak egy szakaszán. Ha esni kezdett, akkor ezen a részen folytatódott a munka. Ezzel szinte sosem kellett eső miatt beszüntetni a munkát. Igaz a szél hamar megtépázta a fóliát, de a szükséges időszakban mégis betöltötte szerepét.

A zsalukőfallal együtt célszerű volt a km. téglafalak csatlakozó részeit is építeni, hogy a zsalukő betonozásával a téglafal egybebetonozása megvalósulhasson. A sarkok stabilitása ezzel fokozható. Mire a zsalukő falak építése befejeződött, a kisméretű tömör tégla falak is elkezdtek szaporodni.

Kezd már épület jellege lenni a háznak, ami köszönhető többek között a pillérek, ajtók és ablakok megjelenésének. Látható, hogy az utolsó ütem zsalukő betonozása még nem történt meg, az majd csak akkor készül el, ha néhány monolit áthidalót és pillért is be lehet betonozni. Így csökkenthető kicsit az organizációs költségek egy része, pl. betonszivattyú kiállás.

Egyszer csak elérkezett az idő, amikor felelős műszaki vezetői és építési műszaki ellenőri megbízásokat kaptam, így kevesebbet tudtam dombházunk építésével foglalkozni. Aztán megérkezett a tavasz (végre :) ), a kerti munkákat is el kellett kezdeni, amivel tovább lassultunk. Már nem gondoljuk, hogy május végén beadjuk a használatbavételi kérelmet, ez mostantól több tényezőn fog múlni, amik ugyancsak fontosak számunkra. 

www.muszakiellenore.hu

Mivel az épület falai alá sávalap lett tervezve, ezért a vasalt aljzat nem az alap részeként, hanem a felmenő falak fogadószerkezeteként valósítandó meg. Elég is lett volna 15 cm vastagság a statikus tervező véleménye szerint, de akkor a technológiai vezetékeket nem lehetett volna elhelyezni az alsó és felső vasalás között. Bár vizes helyiségek a terv szerint nem lesznek, a későbbi fejlesztések miatt a szükséges előkészítéseket beépítettük. A képen két gravitációs vezeték (fekete és szürke szennyvíz), valamint két levegő vezeték látható. A fekete szennyvíz vezetéket valószínűleg sosem fogjuk használni, mivel az épületben csak komposzt budi lesz, de tartalék vezetéknek azért jó ha van. A két levegő vezeték közül az egyik a tömegkályha elsődleges égési levegőjét, a másik a frisslevegő bevezetését hivatott biztosítani. A frisslevegő, azaz szellőzés levegője szintén a tömegkályha alatt lép be az épületbe, és egy hőcserélőn keresztül végül az egyik hátsó helyiségbe táplálja a kintről talajkollektoron keresztül érkező friss levegőt. Ezzel ez a levegő alapból temperáltan érkezik az épületbe. A tömegkályha másodlagos égési levegőjét a belső térből kapja, amit mindenképpen el kell majd távolítani bentről, a relatív páratartalom megfelelő szinten tartása miatt, és ezt a levegőt pótolja a talajkollektoron keresztül beérkező, tömegkályhában temperált levegő. A levegő kényszeráramoltatására téli időszakban biztosan nem lesz szükség, mivel a tömegkályha huzata létre fogja hozni a szükséges depressziót. Nyáron nyilván nem ez a rendszer fog üzemelni, hanem a hagyományos szellőzés. Az őszi és tavaszi időszakokban szükség szerint lesz kényszeráramoltatású levegőpótlás.

A kérdés felmerülhet: miért a két betonacél réteg között lettek elhelyezve a technológiai vezetékek? Így sokkal többe kerül a vasalt aljzat.

Valóban. A vasalt aljzat így százezres nagyságrenddel lett drágább, viszont a vezetékek nem fértek volna el a vasalt aljzat fölötti rétegekben. Ha az aljzat alatt vezetjük azokat, akkor viszont át kellett volna törni a vízszigetelést. Ezt nem akartam, mert az ilyen átvezetés - még ha jól is van kivitelezve - az épület élettartama alatt egy időzített bomba az esetleges meghibásodásokat tekintve. Az épületmozgások, anyagok tönkremenetele stb. miatt, ha egyszer a csőátvezetések meghibásodnak, akkor azok javítása nem néhány százezer forint lenne, hanem jóval több. Fel kellene bontani a teljes alsó rétegrendet olyan mértékben, hogy a szigetelés javítható legyen, ráadásul ez az épület állékonyságára is kedvezőtlen hatással lenne attól függően, hogy a hiba hol keletkezik. És az sem biztos, hogy egyből meg lehet majd találni egy ilyen meghibásodást. Ezt sem magunknak, sem az utánunk levő tulajoknak nem kívántam.

A vasalt aljzat így végül alaplemezzé vált, ami rendkívüli mértékben javítja az épület állékonyságát. A lemez vastagsága eléri a 25 cm-t. Zsaluzása "szőrös" deszkával készült, a megtámasztásnál figyelni kellett, hogy közvetlenül a zsalu mellett nem lehetett tüskézni, mert az tönkretette volna a pvc szigetelés hegesztési zónáját. Ezért egy érdekes megoldást találtam ki, ami kicsit olyan, mintha a nemlétező hajamnál fogva próbálnám magamat megemelni. A távolabb leütött tüskézéshez támasztottam ki a zsalut, de rögtön oda vissza is feszítettem. Nyomtam és húztam. Gondolkodtam, hogy működni fog-e, de működött, a zsalu nem nyomódott ki, és nem is úszott fel. A földmunka bevágás felőli részén persze egyszerűbb és hagyományosabb megtámasztás készült.

A pihenő íves falszakaszán azért téglával is le volt terhelve a zsalu, de az már túlbiztosítás volt. A betonozás verőfényes, meleg napon kezdődött és amikor befejeződött, egy új korszak köszöntött be. Most már a csapadékosabb idő sem gátolja annyira a kivitelezést, a betonon akkor is szakszerűen lehet dolgozni, nem lesz sárdagasztás. Készül majd egy sátor, ami alatt esőben is lehet munkát végezni.

Most egy lényegesen hosszabb kivitelezési ütem következik, a falazás. Alapvetően nem kellene, hogy sokáig tartson, de a km (kisméretű tömör) tégla jelentősen lassabban rakható, mind a modernnek nevezhető téglák. Viszont az épületre kerülő földfeltöltés miatt szükséges a nagyobb nyomószilárdság, és az épület élettartama után bontott téglaként felhasználható. Persze a kérdés jogos: néhány száz év múlva a bontás nem gombnyomásra porlasztás lesz? A válaszokat az alábbi címre kérjük:...

 www.muszakiellenore.hu

Vendégeink voltak. Egy kedves család érdeklődött a dombházzal kapcsolatban, mert ők is építkezésbe fognak. Ugyan még nem döntöttek, hogy domb-, vagy rönkházat építenek, de az elhatározás, hogy valamelyik úton elinduljanak, már megszületett bennük.

Szóba került, hogy különféle dombház stílusok között lehet választani. Az egyik alaptípust talán konvencionálisnak nevezhetnénk, ami főleg íves, boltozott formákból épül fel. Magyarországon főleg ezt ismerik, ez a tulajdonképpeni "dombház", néhányan hobbit háznak is nevezik ezeket. A másik, amiből több altípus is létezik a "normál" ház, földdel betakarva. A mi dombházunk az utóbbi kategóriába sorolható, ezért az íves alaprajz és a boltozatok hiányozni fognak a képekről. Döntésünknek több oka is van, pl. a jobb helykihasználás, az egyenletesebb belmagasság, ami a klíma egyenletességét jobban biztosítja, de ide sorolom a bútorok jobb elhelyezhetőségét, valamint a gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb építkezést is. Amikor a tervezési időszakban dombházakat is látogattunk, akkor mindkét típust megtekintettük, és a kiválasztott jobban megtetszett.

Szóval sokat beszélgettünk, és egy kérdés után rájöttem, hogy a blogot most kicsit elhanyagoltam, ezért ma este nekiültem, hogy írjam az új bejegyzést. Ott tartottam, hogy elkészült a szerelőbeton...

Már a tervek elkészülte előtt eldöntöttem, hogy minél több újrahasznosított anyagot építünk be az épületbe. A szerkezetnél ez nem annyira sikerül, hiszen ott csak a bontott tégla ilyen (illetve a betonacél, hiszen annak nagyobb része újrahasznosított acél), de a vízszigetelésre van egy 100%-ban újrahasznosított anyag. Ez a kábelgyártás hulladékából készült pvc vízszigetelő lemez. Azonban mielőtt a szerelőbetonra fektetnénk, célszerű még egy kis felületkiegyenlítést végrehajtani. Ezt legegyszerűbben homokkal lehet megvalósítani. A betonon pár lapát homokot elszórva, majd egy ölesléccel elhúzva kitöltöttem a kisebb-nagyobb mélyedéseket. A homokterítés előtt természetesen le kell seperni a felületet, hogy minél jobb fektetési körülmények alakuljanak ki a vízszigetelés részére. Nagyjából 0,3 köbméter homokot terítettem el, ami azt jelenti, hogy négyzetméterenként 3 mm lett az átlagvastagsága. Meglehetősen finom ágyazás. A homokra egy vastagabb réteg geotextília kerül mechanikai védelemnek.

A geotextíliára kerül a pvc lemez, amit tekercsben forgalmaz a magyar újrahasznosító cég. A tekercsek szélességét megrendelésre be tudják állítani, így a hulladék a minimálisra csökkenthető. A pvc lemez vastagságát attól függően célszerű megválasztani, hogy a szigetelés talajvíz, vagy talajnedvesség ellen készül, illetve, hogy a szigetelés az épület mely részén helyezkedik el.

A hegesztést forrólevegős módszerrel lehet elvégezni, amihez kb. 5-600 fokos levegőre van szükség. Hegesztő automatával egyszerűbb, de kézi hőlégfúvóval is tökéletesen össze lehet hegeszteni a lemezeket. Csupán arra kell odafigyelni, hogy ne haladjunk túl gyorsan, mert akkor gyenge, esetleg hiányos lesz a varrat, de ne is túl lassan, mert akkor hamar kiégetjük a pvc lemezt. Közben az eső is esett, amivel spontán víztartási próbát csináltam. Hibátlan.

A pvc lemezt felülről is célszerű megvédeni egy geotextíliával, bár felülre elég egy vékonyabb is. Közben megérkezett a beton, így a geotextília helyben tartását a betonnal való leterheléssel meg lehetett oldani a szeles idő ellenére. Természetesen mind a pvc szigetelést, mind az alatta és felette levő geotextíliát az épület vasalt aljzatának szélénél legalább tíz centiméterrel túl kell lógatni, hogy a későbbiekben a függőleges vízszigetelést könnyen hozzá lehessen hegeszteni. Így ráadásul a lecsurgó vizek  rögtön a drén fölé jutnak, nem áztatják a környező altalajt.

Miután a beton bedolgozása elkészült, egy szép, egyenletes szerelőbeton felület alakul ki, amin a vasalt aljzat betonacél szerelése már kényelmesen elkészíthető. A képen lassan kirajzolódik az épület kontúrja. A szigetelés védőbetonja, ami egyben szerelőbeton is, pár centivel túl van betonozva, hogy az építés ideje alatt védje a pvc lemez szélét, ahol majd a szigetelés folytatását hegeszteni kell. 

Látszik, hogy a betonozás raszterben készült, pontosan beállított pallók között, de még így sem teljesen vízszintes a szerelőbeton, kicsit lejt a szélek felé. Ezt azért éreztem szükségesnek, mert ha esetleg valahonnét mégis csurgalékvíz kerül a pvc lemezre felülről, az ne pangjon ott, hanem folyjon ki az épület szélei felé, ahol a későbbiekben beépítésre kerülő szivornya egy olyan helyre szívja át, ahonnét már gravitációsan ki tud folyni a befogadó felé. Kis lépés az építés közben, de nagy ugrás az épület élettartamára vonatkozóan!

www.muszakiellenore.hu

Az épület DK-i oldal padlóvonala szintben találkozik a meglevő terepszinttel, így felgyülemlő víz nem fogja veszélyeztetni a szerkezetet. A fenti részekről lefolyó vizek a laborvizsgálaton agyagos iszapnak minősített talajon nem tudnak hirtelen az alapozási sík közelébe jutni, rétegvizekkel nem találkoztunk. A felszíni vizek talpárokkal lesznek elvezetve. Ezen tények azt bizonyítják, hogy drénezésre nem feltétlenül van szükség, annak szerepét betölthetné a zúzottkő feltöltés, ami az épület alá kerül. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy az épület köré drénvezetéket készítünk. 

A drénvezetéket geotextilre fektetve, geotextil védelembe helyeztem, köré 10/20-as zúzottkő került. 

 A drénvezeték a környezeténél kicsit mélyebbre került, a földmunka mindenütt a vezeték felé lejt. Az alatta/mellette látható geotextillel még be lett takarva, ezután kezdődhettek meg az alapozási és zúzottkő ágyazati munkálatok.

Az egész épület egy vasalt aljzaton fog nyugodni, azonban az aljzat alatt ott az alapozás is. Ezért az épület alá tervezett kavicságyazatra teherviselés szempontjából nincs szükség, más szerepet kap. A beépített anyag 55 mm maximális szemnagyságú zúzottkő, egy közeli bányából. Szerepe pedig a hőszigetelés fokozása a mellett, hogy az épület egyébként megkapja a szükséges hőszigetelést is. A képen látható mészkő hővezetési tényezője jóval kisebb, mint pl. a kavicsnak, vagy más kőzetnek. Ugyan nem ér fel a hagyományosnak nevezhető hőszigetelések tulajdonságaival, de olyan, mintha több centivel növeltük volna a padló szigetelését.

A képen több építési lépcső is látható: alapozás, zúzottkő, szerelőbeton. A szerelőbetonon fog épülni a vasalt aljzatnak nevezett vasbeton lemez. 

Miután elkészült a szerelőbeton, letakartam fóliával, ami egyrészt biztosítja, hogy az egyre hidegedő időjárás esetén is jobban megmaradjon a beton kötési hője, másrészt letakarás előtt meglocsoltam, és takarás után így megspóroltam az utókezelést. Még négy nap múlva is cseppnedves volt a fólia alsó része, ami bizonyítja, hogy a szükséges kötési víz rendelkezésre állt a betonnak.

Közben megérkezett a tél hidegebb időszaka, így le kellett állni a kivitelezéssel. Pillanatnyilag várjuk, hogy kedvezőbb hőmérsékletek legyenek, és el lehessen kezdeni a szerkezetépítést, amit ha kell már lehet téliesített munkaterületen végezni.

Lehet, hogy a korábbi bejegyzésemben felkeltettem az érdeklődést a hátsó sarokban látható alagúttal kapcsolatban. Azóta belefúrtam a feltöltődött talajba, de sajnos nem találtam kincset :-( Viszont egy nagyon érdekes felfedezést tettem. Az alapozási sík alatt kb. két méterrel egyre nedvesebb lett a kifúrt talaj. Azt feltételezem, hogy az alagút, ha mesterséges volt, akkor a Romtemplom vízellátását is biztosíthatta. Lehet, hogy szándékosan, de lehet, hogy véletlenül sikerült így, viszont a feltöltődésbe biztosan fontos szerepet játszhatott ez a víz. A későbbiekben még feltárom egy helyen az alagutat, hátha sikerül a felszín alatt kb. öt méterrel találni locsoló vizet. Ez nagy fegyvertény lenne az egyébként 45-50 méter mélyen elhelyezkedő talajvízzel szemben.

www.muszakiellenore.hu

A bozót és cserje irtáson már rég túl vagyunk, így az első lépés a humusz leszedése, és deponálása. Ez kerül le először a felületről és ez kerül vissza utoljára. A mélyebben termett talajoktól elkülönítve tudjuk megvédeni a telken keletkezett humuszvagyont. A humuszt is két külön helyen depóztuk le. Az egyik depóba került az épület tetejére visszakerülő humusz, a másikba az épület köré terítendő. Ez utóbbi tulajdonképpen együtt van depózva a többi talajjal, csak egy tömbben, így visszaépítésnél csak kis része fog keveredni, ami a mélyebb rétegekbe kerül majd.

Tudott dolog, hogy a Nyakast az évszázadok során össze-vissza furkálták a szőlőművesek, hogy boraiknak megfelelő pincéket alakítsanak ki. A szomszéd szólt is, hogy vigyázzunk, mert az Ő telkén beszakadt egy pince, amit aztán fel is töltöttek. Szerencsére ennek iránya nem az épülő épület irányába mutatott. Azon kívül jelezte, hogy egy legenda szerint a középkori szerzetesek, és talán az érdekelt nemesek is szükségét érezték egy alagút építésének az Esztergomi Bazilika, a Zsámbéki Romtemplom és a Székesfehérvári Bazilika, vagy a vár között. Kevés esélyét éreztük annak, hogy pont az épület helyén találjunk valami ilyesmit.

Ahogy haladt a földmunka, egyszer csak kezdett kirajzolódni a falban egy boltozatos forma, amit átlósan kaptunk el. Nem állítjuk, hogy a középkorban készült neves alagutat találtuk meg, de figyelemre méltó, hogy pontosan a Romtemplom irányába mutat.Sajnos már teljesen feltöltődött, tömörségét tekintve a termett talajra hasonlít. Azért pár próbafúrást készítek, hátha előkerül egy ereklye :-) 

A munkagödör bal hátsó sarkában látható a boltozat kirajzolódása.

Ha a gödör alján az alagút oldalára merőlegesen lemérjük a szélességét az derül ki, hogy kb. 3 méter széles lehetett. Nincs a boltozat kirakva téglából, vagy kőből, ezért arra következtetünk, hogy nem boros pince volt. A kérdést nyitva hagyjuk, és megelégszünk azzal, hogy évek múlva sejtelmesen beszélhetünk az építkezéskor talált rejtélyes alagútról...

(Közben pontosabb mérést végeztem a valamikori alagút szélessége ügyében, és az derült ki, hogy legalább 4,5 méter széles volt.)

Az elmúlt több mint fél évet elmélkedéssel töltöttük, és most végre elérkezett az idő, hogy a tettek mezejére lépjünk.

Mielőtt a nagy munkába belekezdenénk, a kellemesebb munkavégzés és a megfelelő feltételek kialakítása végett az organizációra kell egy kis energiát fordítani. Mivel elég sok földet kell kitermelni, és ahhoz képest a telek depóként használható része nem túl nagy, ezért jó előre ki kell találni, hogy az építést segítő szerkezetek, eszközök, létesítmények hová kerüljenek, mi módon legyenek kialakítva. Ilyenek a zsinórállás, a lármafa, az anyagdepó, de ide tartozik a komposztbudi is.

Ezért, és más okok miatt a komposztbudit nem az építési területre, hanem a telek kert részén, a gyümölcsfák által határolt árnyékos helyre helyeztük. Helyben készítettem, és bár a kép alapján nem látszik eléggé környezetbarátnak, mégis elmondható, hogy csupán 8 m² pvc fólia, és pár szeg az ami pozitív emisszióval rendelkezik. A többi megújuló (fa szerkezet), újrahasznosított (geotextil) és hulladék anyag (tófólia az ajtón). Miután az ember elvégezte dolgát, egy marék komposztálódást elősegítő anyagot (itt száraz falevél) szór a budiba, és a komposztálódás be is indul. A budiból kikerült komposztot utókomposztálással lehet tökéletesíteni.

Nem maradhat el a feleségem által lármafának nevezett szerkezet sem, ami a kivitelezés dokumentálására alkalmas fényképek készítésének helye. Ez egy 6 méter hosszú 15-ös palló, amire keresztbe colos deszkákból fokokat csavaroztam. A palló megfelelő stabilitását a három irányban történt 3-as kötöződrót feszítés biztosítja. Terepszint felett kb. 5,5 méterre tudom a képeket készíteni, ami szükséges is, hiszen a telek lejtése miatt így is csupán a földfeltöltés vonalával egy síkban készülnek a képek. Ez egészen a földfeltöltés készítéséig rálátást biztosít a kivitelezésre.

A zsinórállás két-három egy síkba rögzített vízszintes deszka, amihez lehet viszonyítani minden vízszintes síkot, pl.: földmunkát, ágyazatot, szerelő és védőbetonokat, alaplemezt stb. Persze ezt szintezéssel is meg lehet oldani, de a zsinórállást bárki tudja használni, és gyors vele a mérés. A zsinórállásról külön képet nem készítettem, a következő bejegyzésekhez csatolt fotókon látható lesz.

Remélhetőleg jövő év közben sok időt töltünk a telken, a dombházban, ezért fontosnak éreztem, hogy addigra ne csak gyümölcs, hanem zöldség is teremjen kellő mennyiségben. Ezért elkezdtem kialakítani a kiskertet, mégpedig az Ökológiai Intézet által gyakorolt módszerrel, a mélymulcsos talajműveléssel. Ez a permakultúrához tartozó kertművelés az alábbi linken tanulmányozható: https://www.youtube.com/watch?v=uHcJO88tX5E

Egyelőre az előkészítésnél tartok, azaz a talaj évelő gyomjainak elnyomását végzem karton talajtakarással. Ezt fogja követni a szalma, komposzt és/vagy széna, és végül ismét szalma takarás. Körülbelül 50m² a terület, és a növénytársítás is fontos szerephez fog jutni. Kipróbáltuk a magaságyást is, de arra túl sok idő ment el, és nem éreztem, hogy annyival jobb lenne, mint az egyszerű megoldások.