A szerkezetépítés a födém építéssel fejeződik be. A több hónapos falazás után teljes felüdülést nyújtott az egy hétig tartó födémépítés.
Dombházunk tervezési fázisában és a koncepció megalkotásánál felvetődött, hogy a ház szerkezete a klasszikusnak nevezhető íves dombház, vagy az egyenes oldalakkal és födémmel határolt épület jellegű dombház alakot vegye majd fel. Mint a blogon több helyen is írtam, elég hamar eljutottunk az egyenes felületekhez, mivel az íves hangulat helyett inkább az építés, használat és üzemeltetés előnyeit tartottuk és tartjuk ma is fontosnak. Így födémünk esetében viszont nem volt kérdés, hogy monolit vasbeton födémben kell gondolkodni. A fenntarthatóság szempontjából ez talán problémásnak látszik, de egy új, égetett tégla boltozattal készült épületnél még így is kedvezőbb. A bontott tégla és a természetes kövek persze itt is verhetetlenek. A zsaluzat elkészülte után a Zsámbéki medencére való rálátás egy magasabb szintre került...
A födémet statikai terv szerint kell elkészíteni. Miután elkészült a betonacél szerelés, és oldalról bezsaluztam a födémet, még pár ésszerű dolgot elkészítettem. Egyrészt a födémhez lesz rögzítve az előtetőt tartó fa peremgerenda, aminek a menetes szárait jobb bebetonozni most, mint később befúrni, beragasztani. A másik, hogy az elektromosságnak (szükség szerint másnak is) a védőcsöveit be kell készíteni a födémbe, mert később csak fáradtságos véséssel lehet azokat beépíteni. A betonozás előtt célszerű részletes fotódokumentációt is készíteni, hogy az esetlegesen elvesző csövek később könnyebben fellelhetőek legyenek. A zsalukőfal és a vb. födém közötti együttdolgozást a betonacél hivatott biztosítani. A téglafal és födém között az utolsó téglasor fugáinak szabadon hagyása tudja ezt az együttdolgozást nagymértékben fokozni.
Maga a betonozás nem tart tovább, mint 2 óra. Egy ilyen vasbeton födémnél nagy gondot kell fordítani az utókezelésre. Ennek több módja is van. Főleg a locsolást szokták alkalmazni, amikor viszont szinte egész nap locsolni kell a felületet, főleg meleg és szeles időben. A másik megoldás a felület olyan mértékű lezárása, amikor a víz nem tud elpárologni. Ez történhet permetezhető anyagokkal, de erre való a fólia terítés is. Ugyan ekkor a locsolás hosszadalmasabb a fólia eltávolítása, majd újbóli felhelyezése miatt, de még nyáron és szeles időben is elég napi 1-2 alkalommal ezt elvégezni, ami végül is sokkal időtakarékosabb megoldássá növi ki magát az utókezelés kb. egy hetében. És nem utolsó sorban víztakarékos is ez az eljárás. Bár a betont bedolgozásnál nem éreztük homogénnek, a beton bedolgozás és gondos utókezelés meghozta az eredményt, alig lett pár zsugorodási repedés a felületen.
A kizsaluzást követően új fényviszonyok jelentek meg az épületben. A tetőablakoknak köszönhetően az épület egy részén kevesebb közvetlen, de lényegesen több szórt fény fog jelen lenni egész nap. Nemcsak a dombházakra igaz, hogy ÉNy-tól ÉK-i oldalakig jobb megoldás a tetőablak, azon több fényt kap az adott helyiség, mint az oldalablakokon. Ezért nem is gondolkodtunk ezeken a falakon normál, vagy angolaknás ablakokban. A szórt fény intenzitását jól lehet fokozni a tetőablak oldalfalainak megfelelő felületűre és színűre történő kialakításával. A következő képen még nyers betonfelület van, de a későbbiekben glettelt fehér felület a minimum, amit el fogunk készíteni.
Egy napos nyári délelőtt vettem észre, hogy az egyik tetőablaknál érdekes fényjáték jelent meg. Természetesen a végleges ablakkialakítás esetén ez nem így fog jelentkezni, de ennek tudatában is napokra a hatása alá kerültem a látványnak.
Hát lehet nem szeretni?
www.muszakiellenore.hu
