Amikor először szóba került, hogy milyen anyagokból építsük meg az épületet, komoly dilemmába kerültünk. Ha dombház, akkor földtégla gondolhatná mindenki, de nekünk rögtön problémánk akadt ezzel a termékkel. Egy földtégla nyomószilárdsága elég kicsi (3-4 N/mm²), főleg ha átnedvesedik, ami nem zárható ki, még ha csupán rövid ideig tartó egyedi esetekről beszélünk is. Ha stabilizált földtégláról beszélünk, akkor már valamivel jobb a helyzet, de még mindig nem kielégítő számunkra, ráadásul akkor már cement, vagy mész is kerül bele, amivel közelít a beton, illetve habarcs megnevezéshez. A földtégla (ami tulajdonképpen talajtégla) különböző talajok keveréke, van benne jócskán agyag is, aminek egyik tulajdonsága, hogy a víztartalma függvényében a térfogatát változtatja. Lett is ennek sok negatív következménye, amiről a neten többfelé lehet olvasni. Az építtetők, tervezők, és kivitelezők egymást okolják, miközben ez a termék véleményem szerint nem dombház építésére való. Ezért a mondatomért valószínűleg sokan megköveznek, de ezeket a tényeket elhallgatni akkor sem szabad.
A kicsi nyomószilárdság, és az említett problémás tulajdonságok miatt eleve sok vasbeton megerősítést kíván ez a technológia. Ha környezettudatosságra törekszünk, akkor a kis környezetterhelésű, rövid élettartamú építőanyagok helyett alternatívát jelenthet, a nagyobb környezetterhelésű, de jóval hosszabb élettartamú anyag. Ilyen például a normál kisméretű tömör tégla is. Ennek a nyomószilárdsága már megfelelő, viszont egy tonna tégla gyártása közben 0,3-0,4 tonna (a KVVM segédlete alapján kisilabizált érték) széndioxid kerül a légkörbe Magyarországon alkalmazott gyártástechnológiák esetén. Ezt az értéket kevesen tudják hová tenni, de ha elárulom, hogy a cementnél ez az érték 0,9 tonna, akkor már érzékelhető, hogy a kisméretű tömör tégla is meglehetősen környezetszennyező. Arról nem is beszélve, hogy a beton kötése közben széndioxidot köt meg a környezetből, ezzel is csökkentve saját eredő emisszióját. Ráadásul egy tonna cementből átlagosan 3,5 tonna építőanyag lesz, míg egy tonna téglából, csak egy. Az is ide tartozik, hogy manapság az acélok közel 90%-át újrahasznosítják, tehát a vasbetonok eme anyaga sem növeli oly mértékben a vb. szerkezet emisszióját, mint gondolnánk. Érdemes lenne számolgatni, amit itt idő hiányában mellőzök, de az lenne a végeredmény, hogy a tégla és a vasbeton nagyjából egy szinten van a CO2 kibocsátás tekintetében. Akit bővebben érdekel a téma, az belemélyedhet az alábbi linken.
Keresgéljünk tovább. Úgy tűnhet, hogy nincs olyan anyag, aminek megfelelő a nyomószilárdsága, nincsenek problémás tulajdonságai és kicsi az emissziója. Pedig van, úgy hívják, hogy bontott tégla. Ennek a téglának a nyomószilárdsága a gyártása óta eltelt 50-100 év alatt nem sokat változott, ha nem volt extrém környezetben. Tulajdonságai vizsgálhatók, láthatók, emissziója pedig negatív (mint minden újrahasznosított anyagnak), amennyiben elég közelről szerezzük be. Egy hibája azonban neki is van: a jelenlegi jogszabályi környezet (nevezzük bürokráciának) nem engedi beépíteni teherviselő szerkezetbe. Öszvér megoldást kell tehát alkalmazni, a statikát a vasbetonra kell hagyni, míg a kitöltőfalazatot, válaszfalakat bontott téglából kell építeni. Véleményünk szerint ez a legtöbb szempontból elfogadható megoldás, mi is ennek szellemében kívánjuk dombházunkat megépíteni.
