Mivel az épület falai alá sávalap lett tervezve, ezért a vasalt aljzat nem az alap részeként, hanem a felmenő falak fogadószerkezeteként valósítandó meg. Elég is lett volna 15 cm vastagság a statikus tervező véleménye szerint, de akkor a technológiai vezetékeket nem lehetett volna elhelyezni az alsó és felső vasalás között. Bár vizes helyiségek a terv szerint nem lesznek, a későbbi fejlesztések miatt a szükséges előkészítéseket beépítettük. A képen két gravitációs vezeték (fekete és szürke szennyvíz), valamint két levegő vezeték látható. A fekete szennyvíz vezetéket valószínűleg sosem fogjuk használni, mivel az épületben csak komposzt budi lesz, de tartalék vezetéknek azért jó ha van. A két levegő vezeték közül az egyik a tömegkályha elsődleges égési levegőjét, a másik a frisslevegő bevezetését hivatott biztosítani. A frisslevegő, azaz szellőzés levegője szintén a tömegkályha alatt lép be az épületbe, és egy hőcserélőn keresztül végül az egyik hátsó helyiségbe táplálja a kintről talajkollektoron keresztül érkező friss levegőt. Ezzel ez a levegő alapból temperáltan érkezik az épületbe. A tömegkályha másodlagos égési levegőjét a belső térből kapja, amit mindenképpen el kell majd távolítani bentről, a relatív páratartalom megfelelő szinten tartása miatt, és ezt a levegőt pótolja a talajkollektoron keresztül beérkező, tömegkályhában temperált levegő. A levegő kényszeráramoltatására téli időszakban biztosan nem lesz szükség, mivel a tömegkályha huzata létre fogja hozni a szükséges depressziót. Nyáron nyilván nem ez a rendszer fog üzemelni, hanem a hagyományos szellőzés. Az őszi és tavaszi időszakokban szükség szerint lesz kényszeráramoltatású levegőpótlás.
A kérdés felmerülhet: miért a két betonacél réteg között lettek elhelyezve a technológiai vezetékek? Így sokkal többe kerül a vasalt aljzat.
Valóban. A vasalt aljzat így százezres nagyságrenddel lett drágább, viszont a vezetékek nem fértek volna el a vasalt aljzat fölötti rétegekben. Ha az aljzat alatt vezetjük azokat, akkor viszont át kellett volna törni a vízszigetelést. Ezt nem akartam, mert az ilyen átvezetés - még ha jól is van kivitelezve - az épület élettartama alatt egy időzített bomba az esetleges meghibásodásokat tekintve. Az épületmozgások, anyagok tönkremenetele stb. miatt, ha egyszer a csőátvezetések meghibásodnak, akkor azok javítása nem néhány százezer forint lenne, hanem jóval több. Fel kellene bontani a teljes alsó rétegrendet olyan mértékben, hogy a szigetelés javítható legyen, ráadásul ez az épület állékonyságára is kedvezőtlen hatással lenne attól függően, hogy a hiba hol keletkezik. És az sem biztos, hogy egyből meg lehet majd találni egy ilyen meghibásodást. Ezt sem magunknak, sem az utánunk levő tulajoknak nem kívántam.
A vasalt aljzat így végül alaplemezzé vált, ami rendkívüli mértékben javítja az épület állékonyságát. A lemez vastagsága eléri a 25 cm-t. Zsaluzása "szőrös" deszkával készült, a megtámasztásnál figyelni kellett, hogy közvetlenül a zsalu mellett nem lehetett tüskézni, mert az tönkretette volna a pvc szigetelés hegesztési zónáját. Ezért egy érdekes megoldást találtam ki, ami kicsit olyan, mintha a nemlétező hajamnál fogva próbálnám magamat megemelni. A távolabb leütött tüskézéshez támasztottam ki a zsalut, de rögtön oda vissza is feszítettem. Nyomtam és húztam. Gondolkodtam, hogy működni fog-e, de működött, a zsalu nem nyomódott ki, és nem is úszott fel. A földmunka bevágás felőli részén persze egyszerűbb és hagyományosabb megtámasztás készült.
A pihenő íves falszakaszán azért téglával is le volt terhelve a zsalu, de az már túlbiztosítás volt. A betonozás verőfényes, meleg napon kezdődött és amikor befejeződött, egy új korszak köszöntött be. Most már a csapadékosabb idő sem gátolja annyira a kivitelezést, a betonon akkor is szakszerűen lehet dolgozni, nem lesz sárdagasztás. Készül majd egy sátor, ami alatt esőben is lehet munkát végezni.
Most egy lényegesen hosszabb kivitelezési ütem következik, a falazás. Alapvetően nem kellene, hogy sokáig tartson, de a km (kisméretű tömör) tégla jelentősen lassabban rakható, mind a modernnek nevezhető téglák. Viszont az épületre kerülő földfeltöltés miatt szükséges a nagyobb nyomószilárdság, és az épület élettartama után bontott téglaként felhasználható. Persze a kérdés jogos: néhány száz év múlva a bontás nem gombnyomásra porlasztás lesz? A válaszokat az alábbi címre kérjük:...
www.muszakiellenore.hu
