Március hetedikén arra lettem figyelmes, hogy egy érdekes hangú madár repked a telek közelében. Készítettem fotót is róla, de végül az nem sikerült túl jól, így a madár hangja alapján próbáltam beazonosítani, és arra jutottam, hogy esetleg nyaktekerccsel van dolgunk. Mivel nem értek e témához, ezért felkerestem e-mailen pár szakértőt, és végül az MME (Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület) válaszolt. Leírták, hogy kicsi rá az esély, hogy ilyen korán nyaktekercs próbálna fészkelni, mert eddig legkorábban március 15-én jegyeztek fel ilyet. Ha mégis Ő lenne, akkor bizonyára még vonulásban van, de a biztonság kedvéért segíthetek egy "D" típusú odú kirakásával. Az odút legyártottam, kitettem, egyelőre lakatlan, szeretettel várjuk az érdeklődőket...

Egy másik érdekes lényhez is volt szerencsém. Őt a Magyar Rovartani Társaság azonosította be, azt közölték, hogy rablólégy látható a fotón. Sajnos ennél többet Ők sem tudtak mondani róla, de ez talán nem is csoda, hiszen a rablólégy tíz alcsaláddal és kb. 500 (!) nemmel rendelkezik (forrás: Wikipédia). Ez valamelyik a sok közül. 

Kedves szomszédunk megajándékozott minket pár tő eperrel. A korábban készített magaságyásunk nem hozta meg a várt eredményt, de most mégis úgy döntöttem, hogy az epernek is magaságyást készítek, és abba fogom elültetni a töveket. Eper esetén jobb megoldásnak találom, mint egy átlag zöldségnél. Az eper szeret elfutni, a magaságyásban talán kicsit korlátozva lesz eme tulajdonsága, és bízok abban is, hogy a kártevők is kevésbé érik el így a termést. Mielőtt földdel feltöltöttem volna, a kiszáradt gallykupacból tettem alulra némi komposztnak valót. Remélhetőleg komposztálódik, és hosszútávon ellátja tápanyaggal a növényeket. A talaj helyben tartása végett geotextillel béleltem az építményt.

Miután félig feltöltöttem földdel beiszapoltam, hogy később kevésbé üljön meg a humusz. Végül két bontott tégla magaságyásra volt szükség, hogy a kapott epertövek ne legyenek túl sűrűn ültetve.

Elérkezett az idő, hogy mélymulcsos művelésünket is elkezdjük. Az már biztos, hogy nem teljesen követjük az Ökológiai Intézet útmutatását, mert tavaly nyár óta a sok fásabb szárú növény miatt nem komposztálódott teljesen az összegyűjtött nyesedék. Olyan, mintha pár hete vágtuk volna le az ágakat és a venyigét, majd aprítottuk és terítettük szét a művelésre fogott területen. De így is belevágunk, kíváncsiak vagyunk, hogy mi lesz belőle. Ültetésnél a mulcsot széthúztam, és kevés termőföldet hoztam a "rés"-be, majd ide ültettem a magokat. A végén kevés mulcsot vissza húztam a sorok fölé. Az már biztos, hogy a nedvességet sokkal jobban tartja, mint a környező mulcs nélküli területek. Természetesen a növénytársítást is alkalmazzuk majd. Egyedül az ültetés macerás kicsit, de a fenntartása, betakarítás, és a növényvédelem sokkal egyszerűbb, és természetesebb.

 Kettős érzéssel tettem ki a kertbe a darázs garázst. Egyrészt gyors védelmet biztosít egy hirtelen vihar esetén a méheknek, "jó" darazsaknak, de a veszélyes darazsak is kihasználhatják. Mivel a fúrt lyukak nem elég nagyok, a lódarázs nem tudja használni, de egy átlag darázs belefér. Meglátjuk. Ha azt látom, hogy problémát okoz a kertben, akkor inkább megszüntetem. Azért bízok benne, hogy inkább a biológiai védekezésre használható rovarölő rovarok fogják használni, de a méheket békén hagyják.

Természetesen a metszések is folynak, illetve elkészültek, csupán a kert egy kisebb részét hagyom idén még parlagon, ott nem akarok most semmilyen beavatkozást. A fák, bokrok virágzását pedig kár is lenne leírni, abban gyönyörködni kell.

A virágzó fák gyűrűjében az ideiglenes esővíz gyűjtő látható. Pillanatnyilag ebből öntözöm a növényeket, és az építkezés téglaáztató vizét is innét pótlom, ha kell. Ekkor egy rögtönzött, vödörbe beépített homokszűrőn szűröm át a vizet, és utána használom tégla áztatásra. Muris látvány, de ez is működik, mint jó pár kis okosság, amit alkalmazok.

www.muszakiellenore.hu