Amikor először szóba került, hogy milyen anyagokból építsük meg az épületet, komoly dilemmába kerültünk. Ha dombház, akkor földtégla gondolhatná mindenki, de nekünk rögtön problémánk akadt ezzel a termékkel. Egy földtégla nyomószilárdsága elég kicsi (3-4 N/mm²), főleg ha átnedvesedik, ami nem zárható ki, még ha csupán rövid ideig tartó egyedi esetekről beszélünk is. Ha stabilizált földtégláról beszélünk, akkor már valamivel jobb a helyzet, de még mindig nem kielégítő számunkra, ráadásul akkor már cement, vagy mész is kerül bele, amivel közelít a beton, illetve habarcs megnevezéshez. A földtégla (ami tulajdonképpen talajtégla) különböző talajok keveréke, van benne jócskán agyag is, aminek egyik tulajdonsága, hogy a víztartalma függvényében a térfogatát változtatja. Lett is ennek sok negatív következménye, amiről a neten többfelé lehet olvasni. Az építtetők, tervezők, és kivitelezők egymást okolják, miközben ez a termék véleményem szerint nem dombház építésére való. Ezért a mondatomért valószínűleg sokan megköveznek, de ezeket a tényeket elhallgatni akkor sem szabad.

A kicsi nyomószilárdság, és az említett problémás tulajdonságok miatt eleve sok vasbeton megerősítést kíván ez a technológia. Ha környezettudatosságra törekszünk, akkor a kis környezetterhelésű, rövid élettartamú építőanyagok helyett alternatívát jelenthet, a nagyobb környezetterhelésű, de jóval hosszabb élettartamú anyag. Ilyen például a normál kisméretű tömör tégla is. Ennek a nyomószilárdsága már megfelelő, viszont egy tonna tégla gyártása közben 0,3-0,4 tonna (a KVVM segédlete alapján kisilabizált érték) széndioxid kerül a légkörbe Magyarországon alkalmazott gyártástechnológiák esetén. Ezt az értéket kevesen tudják hová tenni, de ha elárulom, hogy a cementnél ez az érték 0,9 tonna, akkor már érzékelhető, hogy a kisméretű tömör tégla is meglehetősen környezetszennyező. Arról nem is beszélve, hogy a beton kötése közben széndioxidot köt meg a környezetből, ezzel is csökkentve saját eredő emisszióját. Ráadásul egy tonna cementből átlagosan 3,5 tonna építőanyag lesz, míg egy tonna téglából, csak egy. Az is ide tartozik, hogy manapság az acélok közel 90%-át újrahasznosítják, tehát a vasbetonok eme anyaga sem növeli oly mértékben a vb. szerkezet emisszióját, mint gondolnánk. Érdemes lenne számolgatni, amit itt idő hiányában mellőzök, de az lenne a végeredmény, hogy a tégla és a vasbeton nagyjából egy szinten van a CO2 kibocsátás tekintetében. Akit bővebben érdekel a téma, az belemélyedhet az alábbi linken.

Keresgéljünk tovább. Úgy tűnhet, hogy nincs olyan anyag, aminek megfelelő a nyomószilárdsága, nincsenek problémás tulajdonságai és kicsi az emissziója. Pedig van, úgy hívják, hogy bontott tégla. Ennek a téglának a nyomószilárdsága a gyártása óta eltelt 50-100 év alatt nem sokat változott, ha nem volt extrém környezetben. Tulajdonságai vizsgálhatók, láthatók, emissziója pedig negatív (mint minden újrahasznosított anyagnak), amennyiben elég közelről szerezzük be. Egy hibája azonban neki is van: a jelenlegi jogszabályi környezet (nevezzük bürokráciának) nem engedi beépíteni teherviselő szerkezetbe. Öszvér megoldást kell tehát alkalmazni, a statikát a vasbetonra kell hagyni, míg a kitöltőfalazatot, válaszfalakat bontott téglából kell építeni. Véleményünk szerint ez a legtöbb szempontból elfogadható megoldás, mi is ennek szellemében kívánjuk dombházunkat megépíteni.

Ahogy írtam, Zsámbékon a Nyakas hegy DK-i lejtőjén sikerült a vágyott telket megvenni. Sok szempont volt a keresgélés idején, melyekből néhányat elhagytunk, néhányat átgondoltunk, de alapvetően az eredeti elképzeléseinkhez ragaszkodtunk végig. Fontos volt, hogy tájba illő legyen, ezért zártkerti részen keresgéltünk elsősorban. De az sem volt elhanyagolható, hogy közel legyen a lakott területhez, ezt is sikerült megoldani, Zsámbék belterülete hozzávetőlegesen 45 méterre van. És persze lejtős telek, megfelelő irányú és fokú döléssel, meglevő gyümölcsfák, őshonos növényzet stb.

Azért kezdetben volt némi szorongás, hogy ki tudjuk-e tisztítani a bozóttól, mert elvadult természet az volt. Igaz, ez is a pozitívumok közé tartozott, olyan volt a telek, mint az érintetlen természet:

A képet megnézve sokan hátrahőkölnek, de volt egész rendezett része is, az őshonos gyümölcsös. Itt csupán néhány fiatal, nemesített fa van, a legtöbb minimum 30-40 éves.

A bozótnak hamar nekiestünk, és még akkor télen kitakarítottuk a telek nagyobb részét. A képen ugyan még sok tennivalót látni, de a kontraszt már így is nagy az első képhez képest.

A bozótírtás közben derült ki, hogy egy nagy fakopáncs pár is rendszeresen a környéken étkezik. A fák árulkodnak jelenlétükről.

A bozótirtásból származó ágakat felhasználtuk magaságyás készítéshez, azokat így is hasznosítva.

Éppen a kapunkkal szemben indul a Szent Norbert Tanösvény, ami a Nyakas tetején elterülő Natura 2000 hálózat részét képező fennsíkra vezet.

Jelenleg várjuk, hogy a megfelelő időjárás beköszöntsön, és megkezdhessük a dombház építését. Addig valószínüleg eltelik 1-2 hónap, amit a részlettervek elkészítésével és az építkezés előkészítésével töltünk.

Történetünk 2012-ben kezdődött, amikor álmodtunk egyet, és elhatároztuk, hogy megépítjük dombházunkat.

Hamar sikerült eldönteni, hogy milyen jellegű házat építsünk, de a helyszín nem alakult ki rögtön. Életünk több szálon kötődik Budapesthez, ezért az biztosnak tűnt, hogy Pest megye lesz a tágabb helyszín. Néhány települést bejártunk, tájékozódtunk a helyi viszonyokról, és próbáltuk magunkat beleérezni a szűkebb környezetbe. Szép lassan elérkeztünk a Zsámbéki medencébe...Itt több település is megfelelt volna egészen addig, míg nem beszéltünk például az egyik főépítésszel, aki azzal a hasonlattal élt, hogy "aki alpesi házat akar, az menjen Tirolba, itt mediterrán település van". Nem tudtuk, hogy a mediterrán stílus őshonos Magyarországon, de ezzel le is mondtunk erről a településről.

Ezt követően pozitívabb élményeket kaptunk egy-egy település megtekintése után. Tökön például beleszerettünk a nyuszis telekbe. Szinte mindig ott várt minket egy nyuszi, amikor oda mentünk. Nagyjából egy évet vártunk rá, hogy kiderüljön, beépíthető-e a telek, de sajnos az övezetben tulajdonos személyek nem tudtak megegyezni az Önkormányzattal és egymással, így végül tovább kellett lépnünk.

Nem maradt más hátra, mint a google térképen keresni egy megfelelő helyet. Négy telket választottam ki, majd a Földhivatalban megszereztem a tulajdonosok elérhetőségét, és levélben megkérdeztem, hogy eladó-e a telkük. Ketten rögtön jeleztek, hogy eladó, az egyik tulajdonos nemleges választ adott, míg a negyedik nem jelentkezett. Mind később megtudtuk, ez utóbbi telken szintén egy dombház fog épülni idén :-).

A két eladó telekből választottuk ki a számunkra megfelelőt, és úgy gondoljuk, hogy jobban nem is dönthettünk volna. A telekkel szembeni elvárásainkra egyre inkább ráismerünk itt a Nyakason, a Romtemplomtól karnyújtásnyira.

A tervezésnél is volt némi gond, több tervező is "megfutamodott" a lehetőség elől, hitegetéseikkel kb. egy év telt el. Végül megpályáztattam a munkát, és egy bajai tervező irodát kiválasztva elkészült az engedélyes terv. Nem a megszokott dombház lesz a miénk, mert nálunk az is szempont volt, hogy a helykihasználás maximális legyen. Ez esetben viszont a nagyon tagolt, sok íves felülettel rendelkező épület nem felelt volna meg. A Helyi Építési Szabályzatot sem ránk optimalizálták, de végül elmondható, hogy megközelítettük az eredeti elképzelésünket. Az engedélyezési eljárástól féltem, de végül nem a műszaki ellenállás volt nagy, hanem az ügyintézési idő hosszú. Ezzel sajnos nem tudtunk mit kezdeni, elfogadtuk, hogy a hatóságok nagyon leterheltek (tisztelet a kivételnek, a KDV-KTVF határidőn belül teljesített, és a Településképi véleményt is időben kaptuk meg. Ezért külön köszönet).

Itt kell köszönetet mondanom a zsámbéki főépítésznek, aki konstruktív és rugalmas módon állt az ügy mellé, segített megmutatni, hogy merre van a járható út, hol ütközünk a legkevesebb falba. Köszönjük főépítész úr!

Sokan hallottak már a dombházakról- a világhálón több megtekinthető-, kevesebben megtapasztalhatták, és még kevesebben meg is építették saját dombházukat. Sokan még ódzkodnak tőle, de egyre többen vágnak dombház építésbe. Mi is ebbe a csoportba tartozunk, és bár gyerekkori érzésekből indultunk ebbe az irányba, jól körbejártuk a lehetőségeket, tudatos döntés eredményeként kezdtük el az előkészületeket..

A dombházaknak sok előnyük van egy átlagos házhoz képest, és bár hátrányokkal is rendelkeznek, azok sora jóval szerényebb, mind előnyeik. Sajnos a világhálón sokszor az előnyöket is hátrányként nevezik meg, bár az is előfordul, hogy a létező hátrányokat elhallgatják.

A dombházépítés elhatározása óta eltelt csaknem három év alatt a neten részletesen tájékozódtunk, több lakott dombházat megtekintettünk, a lakókkal átbeszéltük saját dombházuk tapasztalatait. Húsz éves mélyépítési gyakorlatomat is jól tudtuk használni a tervezési időszakban, a kivitelezésben pedig még inkább fogjuk.

A blog azért jött létre, hogy az eddigi és ezt követő tapasztalatainkat, valamint dombházunknál alkalmazandó, eddig máshol nem alkalmazott ötleteket megosszuk az érdeklődőkkel, eszmét cseréljünk, és tisztázzuk az eddigi esetleges félreértéseket.

Mivel sok a dolog, nem lesz napi, heti bejegyzés, úgy alakul a blog, ahogy a körülmények diktálják és engedik.