Történetünk 2012-ben kezdődött, amikor álmodtunk egyet, és elhatároztuk, hogy megépítjük dombházunkat.

Hamar sikerült eldönteni, hogy milyen jellegű házat építsünk, de a helyszín nem alakult ki rögtön. Életünk több szálon kötődik Budapesthez, ezért az biztosnak tűnt, hogy Pest megye lesz a tágabb helyszín. Néhány települést bejártunk, tájékozódtunk a helyi viszonyokról, és próbáltuk magunkat beleérezni a szűkebb környezetbe. Szép lassan elérkeztünk a Zsámbéki medencébe...Itt több település is megfelelt volna egészen addig, míg nem beszéltünk például az egyik főépítésszel, aki azzal a hasonlattal élt, hogy "aki alpesi házat akar, az menjen Tirolba, itt mediterrán település van". Nem tudtuk, hogy a mediterrán stílus őshonos Magyarországon, de ezzel le is mondtunk erről a településről.

Ezt követően pozitívabb élményeket kaptunk egy-egy település megtekintése után. Tökön például beleszerettünk a nyuszis telekbe. Szinte mindig ott várt minket egy nyuszi, amikor oda mentünk. Nagyjából egy évet vártunk rá, hogy kiderüljön, beépíthető-e a telek, de sajnos az övezetben tulajdonos személyek nem tudtak megegyezni az Önkormányzattal és egymással, így végül tovább kellett lépnünk.

Nem maradt más hátra, mint a google térképen keresni egy megfelelő helyet. Négy telket választottam ki, majd a Földhivatalban megszereztem a tulajdonosok elérhetőségét, és levélben megkérdeztem, hogy eladó-e a telkük. Ketten rögtön jeleztek, hogy eladó, az egyik tulajdonos nemleges választ adott, míg a negyedik nem jelentkezett. Mind később megtudtuk, ez utóbbi telken szintén egy dombház fog épülni idén :-).

A két eladó telekből választottuk ki a számunkra megfelelőt, és úgy gondoljuk, hogy jobban nem is dönthettünk volna. A telekkel szembeni elvárásainkra egyre inkább ráismerünk itt a Nyakason, a Romtemplomtól karnyújtásnyira.

A tervezésnél is volt némi gond, több tervező is "megfutamodott" a lehetőség elől, hitegetéseikkel kb. egy év telt el. Végül megpályáztattam a munkát, és egy bajai tervező irodát kiválasztva elkészült az engedélyes terv. Nem a megszokott dombház lesz a miénk, mert nálunk az is szempont volt, hogy a helykihasználás maximális legyen. Ez esetben viszont a nagyon tagolt, sok íves felülettel rendelkező épület nem felelt volna meg. A Helyi Építési Szabályzatot sem ránk optimalizálták, de végül elmondható, hogy megközelítettük az eredeti elképzelésünket. Az engedélyezési eljárástól féltem, de végül nem a műszaki ellenállás volt nagy, hanem az ügyintézési idő hosszú. Ezzel sajnos nem tudtunk mit kezdeni, elfogadtuk, hogy a hatóságok nagyon leterheltek (tisztelet a kivételnek, a KDV-KTVF határidőn belül teljesített, és a Településképi véleményt is időben kaptuk meg. Ezért külön köszönet).

Itt kell köszönetet mondanom a zsámbéki főépítésznek, aki konstruktív és rugalmas módon állt az ügy mellé, segített megmutatni, hogy merre van a járható út, hol ütközünk a legkevesebb falba. Köszönjük főépítész úr!