Van még olyan helyiségünk, ahol nem készült el a padlószigetelés. Amikor azon gondolkodtam, hogy milyen hőszigeteléseket használjak a dombháznál, két alapvető szempont volt. Az egyik, hogy a környezetnek és a mindenkori lakóknak ne ártsak vele. A másik, hogy hőszigetelésre hosszú távon megfeleljen.
Az első igényt nehéz betartani. A műanyag habok kőolaj alapúak, nem mondanám őket környezet kímélőnek. A természetes anyagokból készült hőszigetelések, mint pl. kőzetgyapot, üveggyapot, üveghab, duzzasztott agyag stb. legyártásakor pedig - most tessék figyelni!!- több szénhidrogént használunk fel, mint a műanyag habok gyártásakor. Tehát a műanyag habok környezetre gyakorolt hatása kisebb!!
Akkor mi marad? Nádszigetelés, cellulóz (papír) szigetelés, fa, esetleg kender... Ha ezeket az anyagokat mindenféle segédanyag hozzáadása nélkül építjük be, akkor elkorhadnak/rothadnak, bogarak, rágcsálók szétrágják őket. A kender talán a legjobb, de azt a formatartása miatt kell (főleg) ásványi alapanyagból készült kötőanyaggal kezelni. A többi organikus szigetelőanyagot szokták rovarok ellen bórax hozzáadásával védeni, ami egyébként gyerekek számára veszélyes méreg, de felnőttek esetén is okozhat súlyos problémákat, bizonyos határérték felett.
Legyen akkor gyapjú! Azt semmi sem károsítja, nem rothad el, nem kell hozzá kőolaj... Csak három-négy bolygó gyapjútermelése, ha ezzel akarnánk a hőszigetelést világszerte megoldani (meg ötször annyi pénz, mint amit az átlag hőszigetelésekre fordítanánk)
Végül a kender mellett döntöttünk. Az talán a legkevésbé környezetkárosító(a gyapjút elérhetetlennek érezve), természetes anyag, amihez nem adnak mérgeket, csupán szódát a tűzgátlás miatt. Kicsit ugyan drágább, mint az átlag hőszigetelések, de gyerekeink örülni fognak pár tíz év múlva, hogy ezt választottuk.
Viszonylag jól vágható, alakítható, így a párnafák között hézagmentesen lehet kitölteni a teret.
A szükséges használati melegvízet télen a tömegkályha fogja biztosítani (az elmúlt télen a vízteres sparhelt segített), év közben pedig a napkollektor. Itt az ideje ezzel is foglalkozni, hogy e miatt a sparheltbe már ne kelljen begyújtani.
Nem túl drágán, már hetvenezer forint körül lehet venni vákuumcsöves napkollektort, ami hozzávetőleg 1m2 felületű. Viszont az építkezésből is maradt némi hulladék anyag, így én ezekből készítettem el síkkollektorunkat, ami 5m2 felületű lett. A keret faanyaga, a hőszigetelés, a fekete pvc lágyfólia, a 4-es acélháló és a kötőanyagok maradékok.
Az acélhálóra rögzítem majd a a csövet.
Csupán a csövet, a polikarbonát fedést és pár szerelvényt kellett újonnan venni.
Egyébként ha minden anyagot újonnan vettem volna, akkor sem léptem volna át a négyzetméterenkénti tízezer forint költséget. A vákuumcsöves egy négyzetméteres napkollektor hetvenezer forint körüli, tehát a képeken látható prototípus hetedárú termék. Hatásfoka kb. 60%-kal kevesebb, mint a csúcsterméké, de így is érzékelhető, hogy mennyivel kedvezőbb a pénztárcánk, és a környezet számára a maszek megoldás.
Jelenleg napi 4-5 órát üzemel, amivel 200 liter 60-65 fokos melegvízet állít elő. Kialakítása miatt nem tud túlmelegedni, önszabályozónak nevezhető.
Az étkező feletti tetőablaknak is nekiálltam.
Kétrétegű táblásított borovi fenyő a keret, szegmensekből vágtam ki, csavaroztam össze, réseket fakittel tömítettem, csiszoltam.
Hét oldalúnak készül, hogy jó nehéz legyen megcsinálni, és így teljesen egyedinek mondható. Gyalult lécből vannak a gúla oldalai és alapja.
A hőszigetelő üvegek helyett végül a többrétegű, üregcellás polikarbonát mellett döntöttem, ami ugyan 10-15%-kal kevesebb fényt enged át, de törhetetlen. Eme tulajdonsága jól jön, ha megint egy őzbak tévedne a tetőre... Az egyik szegmens nyitható, a csúcskúpot horganyzott acéllemezből hajtottam.
Az épület melletti kis sufni a kerti szerszámok, anyagok, eszközök helye. Az ajtó lambéria burkolatot kap. Hogy az eső ne érje a burkolatot az ajtó fölé előtető készült fából. Szintén egyedileg, itthon legyártva.
A fal burkolata a mellette szükséges támfallal együtt fog elkészülni.
www.muszakiellenore.hu
